A PULI maszkos színéről

A PULI maszkos színéről

A tenyésztés története

A magyar kinológia történetében a századforduló után indult meg a folyamat, amely során tisztázták a fajták nevét, leírását és a tenyésztés célját. Buzzi, Monostori, Lendl és Raisits lerakták a fajta szakszerű tenyésztésének alapjait. A pulihoz hasonló rokon fajtákat, a pumit és a mudit külön választották és megszüntették a fajtakeveredést. A lógó fül fajtajellege lett a pulinak, és a négyzetes forma szintén általános követelménnyé vált. A nagyság tekintetében is megtörtént az egységesítés, mivel korábban a 30 cm alatti és az 50 cm feletti egyedek is előfordultak. Ezt követően alakult ki a pulik ideális mérete, a 38-43 cm közötti marmagasság elfogadásával. A puli változatos színű fajta volt. A húszas évek pulija fehér, krémszínű, galambszürke, hamvas deres, zöldesszürke, zöldes, ordas, egérszínű, vasderes, acélkék, avétt, rozsdásfekete, tűzött fekete volt, sőt még fekete is akadt. Később azonban a „sporttenyésztés” során a feketét kiáltották ki kívánatos színnek. A puli fekete színe domináns lévén a tenyésztésben gyorsan terjedt. Az előnyhöz juttatott fekete pulik, ha színre homozigóták voltak, az első generációban mind ilyen színű utódokat adtak. Ez a magyarázata, hogy 10-15 év alatt hihetetlen mértékben elterjedt a fekete szín. A fekete szülők párosításából ezidőtájt is születtek más színű kölykök, amelyeket azonban legtöbbször kiiktattak a tenyésztésből. A fajta színének újragondolásával előbb csak a szürkét és a fehéret, majd később a maszkos fakót is elfogadták, így 70-80 év múltán ismét sokszínű lett a puli, amint régen a sporttenyésztés megkezdése előtt.

A puli színéről

(Idézet Univ. Prof. Dr. Ócsag Imre cikkéből, Budapest 1984. április 17.)

„Magyar pásztorkutya szakosztály elnök voltam, amikor az egyik igen jó tenyésztő a 60-as  évek derekán kért , hogy nézzem meg újszülötteit, mert a fajtatiszta fekete pároztatás ellenére fehér kölyök is napvilágot látott. Szélesebb körben tüzetesebben kezdtük figyelni az újszülöttek színét, és kitűnt, hogy bizony akad szürke, fakó, maszkos., rőtes, stb. színű kölyök is. Előbb csak a szürkét és a fehéret, majd később a fakót és legutoljára a maszkos fakót is meghagytuk, és így 70-80 év multán ismét sokszínű lett a puli, mint volt régen a sporttenyésztés megkezdése előtt.

A puli sokszínűsége mellett szól az is, hogy esetében nem kell mesterkélten előállítani a színváltozatokat, hanem csak életben kell hagyni a spontánul kihasadt egyéb színű egyedeket.

S ha a kiállításokon megszemléljük a más színű kölyköket, éppen a maszkosok mutatják a legkorrektebb külső formát és tűnnek ki belső értékmérőikkel. Nem elfajzásról van tehát szó, hanem visszatérésről a sokszínű pulihoz, mint ahogyan valaha régen is sokszínű volt a puli.”

Standard (FCI 55.)

Színváltozatai

c) Fakó, határozott fekete maszkkal a pofa körül (maszkos fakó)

Standard magyarázat

A maszkos fakó esetén különböző árnyalatú egyedekkel találkozhatunk, de minden esetben a pofa körül sötét maszk a kívánatos.

Standard értelmezése

A maszkos fakók egyes árnyalatairól sem a standardban, sem annak hivatalos magyarázatában nem esik szó. Eszerint lehet bármilyen, a gyakorlatban a krémszíntől az ezüstös tónuson át a sárgás alapszínen keresztül a zömében fekete árnyalatig fordul elő. A színváltozat leírása méltatlanul kevés, ugyanakkor a feketék és a fehérek jól behatároltak. Az előfordulás variációinak - krém vagy szürke alap - sokasága szükségelteti a fő iránymutatást, mert később ez problémákhoz vezet. A kiállítások bírálata a sötétebb maszkos fakók prioritását mutatja, ez azonban rögzítve nincs.

A legelső gondot magának a maszkos fakó színváltozatnak az elnevezése okozta. Népiesen nevezték ordasnak is, amely „más kutyafajtáknál a legeredetibb színváltozat” (Kisbán Kázmér). Ellentmondásos, hogy egyes nézetek pont a puli ezen színének eredetiségét vonták kétségbe. Bevezetőként szükséges említést tenni, hogy Zöldág László véleménye szerint az ezüst-színnel genetikailag azonos lehet a fakó, míg az ordas a farkas szürke színének felel meg, mint vadas szín. Klasszikus állattenyésztési fogalmak értelmezéseképpen a fedőszőrökből a melegebb színkomponens hiányzik, így világosabb összbenyomás létrejöttét jelenti a fakó szín (Dr. Horn Péter, Dr. Mihók Sándor). Az elnevezés helyességét alátámasztva, a figyelmet fel kell hívni arra, hogy a fakó, mint bizonyos színváltozat tündöklésének jelzője teljesen magyar, tökéletes szinonima idegen nyelvekben rá nem létezik. Így elnevezését a puli színvilágában nehéz leírni.

Valódiságát, jogosultságát a hétköznapi használatban nyerte el, tehát nem a célirányos keresés vezetett fennmaradásához, hanem akaratlanul is, a színnel szemben tanúsított egykori ellenszenv, selejtezés ellenére is napjainkig kitörölhetetlenül puliba ivódott. Mivel fényelnyelése és fényvisszaverése kedvezőbb, így használat tekintetében „strapabíróbb” a többi színnél. Nem a korzón sétálva láttatott meg és nyert tetszést, hanem a perem területről küzdötte magát az elismerésig. Szerencsésnek mondható megmaradását tekintve az a régi tévhit miszerint a szín világosabb változatából fehér egyedek nyerését remélték némelyek.

Az idegenkedés egyik oka, maga a maszk. A fajtaleírás szerint a puli egyszínű és ez így van rendjén. De „az csak a foltosságot zárja ki, nem pedig a szőrzetben előforduló más színű szálakat (pl. fekete – elszórt tűzéssel)” (Buzgó Ilona). A maszk ősiségét megcsodálók számára mi sem bizonyítja jobban, mint Monostori Károly 1909-ben írt sorai amelyek „lárvás fejű” kutyákról beszélnek. Így kell hát szemlélnünk a maszkos fakó szín látóhatárát.

Valójában nagyon gyakran több szín jellemzi a maszkos fakó pulit. A legbonyolultabb szín, változatai alapvetően mégis kétfélék. A fekete tűzésű tónus mellett az alap lehet krém-sárgásvöröses árnyalatú, illetve ezüstös szürkés csillogó. Talán a krém alapszín a múltban elterjedtebb volt, de a szürke alapszínnek jobban kedvezett a tenyésztési irányzat, ezért időközben megfordult a folyamat. A kétféle alaptípus árnyalatainak száma azonban végtelen, ezért a populáció nagy része az alaptípusok között helyezkedik el. Ha a többi szín egy dobozba valónak nem mondható, akkor a maszkos fakó pulik mind-mind egyedi alkotásai a természetnek. A krém és a szürke feketével tűzött színskála sem képes mindent rögzíteni, ami előfordulhat, az egészen világos krémtől, a majdnem fakult feketéig. A színárnyalat az alapszín feketével fedett mértékétől is függ. A majdnem teljesen feketével fedett sötét színárnyalattól egészen a kifakult, szinte majdnem fehérnek tűnő világos színárnyalatig a skála széles és változatos. A kiállítások világa a sötétebb összhatású látványt részesíti előnyben.

Eredetének bonyolultságánál csak megjelenési formája összetettebb. A születő maszkos fakó kölyköt szemléltetni egyszerűen nem lehet. A maszkos fakó szín a puli életkorával is változik. Ezért nemcsak a genetika, hanem az életkor is befolyásolja a maszkos fakó szín palettáját. Gyakran szinte teljesen feketének születik. Ilyenkor néhány árulkodó jel tanúskodik csak a maszkos fakó színről az újszülött puli kölyöknél. A végbélnyílás körül, a lábakon és a tarkó tájékon, a szemek körül néhány világosabb folt mutatja, hogy nem fekete színről van szó.  Kezdetben a szőrtincsek töve kezd fakulni fakó módra, míg felnőtt korra ebből több-kevesebb fekete tűzés marad. Más kölykök, főleg a krém alapszínnel rendelkezők már egyértelmű színnel születnek és egy fekete csík látható a gerincoszlop vonalán.

A kor előre haladásával a sötét árnyalat egyre világosodik. Először a szőrszálak tövét láthatjuk világosodni, ha a puli kölyök bundájába beletúrunk. Majd felnőtt korra kisebb-nagyobb mértékben marad meg a fekete fedettség és fokozatosan, folyamatosan lenő a fekete szín a tincsekről. Kivételt képez az arcorri rész, ahol a sötét szín megmarad. A felnőtt korra egészen világos árnyalatúvá vált puliknál is marad azonban néhány árulkodó jel, hogy maszkos fakó színről van szó. Ez néhány fekete tincs a farok és a fül szőrzetében. Érdekes megfigyelés, hogy némely esetben a nyírás, egészségügyi kozmetika helyein feketébb szőr növekszik. Ilyen a fül és mancsok környéke, illetve az orr.

A világosodással ellentétes folyamatra is volt már példa, így a kölyökkorban határozottan maszkos jegyeket mutató szürke színváltozatú puli évek alatt szinte teljesen feketévé sötétedett.

A szürke alapú maszkosok esetében azonban a fekete-cser (ezüst) – amely hibás színnek számít – színtől való megkülönböztetésére ügyelni kell. Főként a világosabb foltok kontúrossága, és az élet előre haladtával is megmaradó jegyek mutatják a hibás színváltozatot.

Kitenyésztésében gondot jelent az elegáns maszk rögzítése, mivel hosszú szőrű fajta lévén sok esetben a fiatalkori maszk egyszerűen lenő, csak pár fekete szőrtincs árulkodik a pofákon és a fülek végén. Szerencsére néhány lelkes tenyésztő felkarolta és áldozatos munkával ma is aktívan tenyészti ezt a káprázatos ősi színváltozatot. A maszkos szín eredetiségét ősi genetikai hátterével megerősítve, megannyi ellene folyó munka ellenére, széles skáláját megtartva, ez a színkáprázat közöttünk él, a puli világát gazdagítja.

Tenyésztés

Jelenleg az általános gyakorlat szerint a maszkos fakót heterozigóta fekete (maszkos színt hordozó) fekete pulival párosítjuk. Ritkább választás a maszkos fakó tiszta színtenyésztése, vagyis, hogy a maszkos fakó pulit szintén maszkos fakó párral tenyésszük. Ennek az egyik oka, hogy a maszkos fakó szülőpár utódai közt még kevés az olyan minőségű, amelyik igazán versenyképes. Illetve azért sem, mert jelenleg a maszkos fakó szín még nem rendelkezik akkora tenyésztési alappal, széles vérvonalakból álló állománnyal, amely lehetővé tenné a rokontenyésztés elkerülését.

Szükség van a maszkos fakó szín genetikai hátterének bővítésére, szélesítésére, egy stabil és minőségileg jobb maszkos fakó állomány kitenyésztése érdekében, amelyhez a legjobb fekete pulikat be kell vonni. Tehát sokkal inkább választjuk a tenyésztésben a maszkos fakó színhordozó fekete pulikat, a maszkos fakó pulikhoz is ennek érdekében. Ez meg is tehető, hiszen a nemcsak két – maszkos fakó színhordozó – fekete puli párosítható, hanem maszkos fakó puli is a fekete színűvel. Ha a tenyészpár másik, fekete tagja hordozza a maszkos fakó színt, akkor az utódok között születhet maszkos fakó. Mégha nem is hordozza a maszkos fakó színt, akkor is bővítjük a maszkos fakó színhordozó fekete pulik számát.

Céljaink

Tenyészetünkben a maszkos fakó szín megjelenését alapvetően Ludas Matyi Zserbónak köszönhetjük, akinek fekete puli lévén is erős képessége volt a maszkos utódokhoz. A tenyésztési munkánk egyik irányát is megadta ezzel a rendkívül erős maszkos fakó színhordozási tehetségével. A tenyésztői munka azonban mindig egy folyamat, amelyben gondolkodunk a továbblépésen, hogy milyen utat keressünk a fejlődésre és az előre haladásra.

Maszkos fakó pulijaink a tenyészetünkön belül képeznek egy vérvonalat, és nagy örömünkre utódjaikban is bizonyítanak. Bennük látjuk az alapját a saját maszkos fakó vérvonal tenyésztésének. A fejlődés és az előre lépés tehát számunkra azt jelenti, hogy a jelenben és a jövőben a maszkos fakó színhordozó fekete pulik és maszkosok tenyésztésének bázisát az anyai vonalunk biztosítja. Nekik mindenképpen szerephez kell jutni a továbblépés során a saját állomány fejlesztésében. A fejlődés útján igyekszünk a saját tenyésztésből a legjobb szukákat kiválasztani, és hozzájuk idegen kanokat keresünk.

Nagy jelentőséget tulajdonítunk ugyanis annak, hogy olyan maszkos fakó, vagy színhordozó fekete kanokat találjunk az országban, amellyel bővíthetjük az aktuálisan tenyésztésben lévő maszkos populáció genetikai variációit. A közelmúltban kiestek a pulizásból olyan híres tenyészetek, amelyekben erősen jelen volt a maszkos szín. Ebből az állományból kötelességünk továbbvinni a még fellelhető, és jól használható kanokat.

Az idegen párokkal történő tenyésztésből származó maszkos fakó, illetve maszkos színhordozó fekete Ipolyréti puli kanokkal pedig a tenyésztő társak tevékenységét tudjuk támogatni, hogy ennek a káprázatos puli színnek szélesebb körben biztosítva legyen a jövője.

Ipolyréti